A kamufotós riboszóma

Akármelyik formában is igyekeznek átvágni a kedves ügyfelet a hirdetők, a kamufotó és a csalás emlegetése abszolúte jogos. Épp ezért sajnálatos, hogy megszűntek olyan korábbi kezdeményezések, mint a kamufotógaléria.

Egykori szerzőtársam, Porropo a következőket írta egy posztba:

Számomra több, mint bosszantó némely szolgáltató azon stratégiája, hogy kamu képet tetetnek fel hirdetésükhöz. Legutóbb ilyen alkalomból megkérdeztem egy riboszómát miért jó ez neki. Asztatat mondá vala, sok paciens legyint egyet és marad, ha már egyszer ott van. Gondolom az idejét nem szereti rohangálással tölteni a férfiember,  inkább bevállal a látott képhez képest egy kategóriával  rosszabb szolgáltatót, legfeljebb oda soha többet...  

Szerencsére látható, hogy ez a jelenség visszaszorulóban van, mert a hölgyek, lányok belátják üzletileg jobb a korrekt magatartás, mint arra játszani, hogy a vendéget először jól átverjük.

Nem mellesleg, ha jellemzővé válna a kamu, akkor az ember fia arra kényszerülne, hogy csak a már korábbról ismert, és kedvelt, vagy megbízható makktárs által javallott  szolgáltatóhoz menjen csak. Ez viszont oda vezet, hogy a szaklapok látogatottsága csökkenni fog, mert a bizonytalansági tényező átlépi az érzékenységi küszöbünket, egy üzletmenetnek meg ez a legfőbb ellensége.

Persze tökéletesen megértem, ha egy szolgáltató nem kívánja felismerhetően láttatni magát egy szaklapon, mert az ciki neki. Ekkor is korrektebb megoldás, ha egyáltalán nem tesz fel képet, vagy annyire keveset tesz láthatóvá magából, hogy lehetetlen beazonosítani.

 Nekem viszont volt egy visszafordulós kalandom.
A gyogymasszazs.lap.hu oldalon - ahol nagy meglepetésemre természetgyógyászként hirdeti magát az izom és macskaszaszagú prostituált, akiről a Pechem van az oroszokkal! c. posztomban részletesen megemlékeztem - találtam egy ígéretes hirdetést.
A free szerveren üzemelő csicsás honlapról megtudtam hogy milyen sokféle tanfolyamot végzett az én kinézett masszőzöm, mennyire imádja ezt a munkát és alig várja hogy odatehénkedjek a masszázspadjára. A fotójából úgy látszott hogy nem fogja letakarni a csunyámat, sőt, meg is érinti, ha a helyzet megkívánja.

Már a telefonbeszélgetésből kiderült, hogy a hölgy ugyan le nem vetkőzik és nem vesz a szájába semmit, azért szívesen lerendezi a férfivendége gerjedelmeit.
Örömteli izgalommal indultam Újbudára, hiszen nagyon jó élményre számítottam, az ilyen visszafogott szolgáltatókat szeretem.
Sajnos aki ajtót nyitott, nem is hasonlított a honlapján szereplő fotóra.
Fiatalabb volt ugyan valamivel, de szétfolyós, elhanyagolt, kissé ápolatlan.
Mint aki most hagyta félbe a kelkáposztafőzelék elkészítését. Tüktoj feltéttel.
Lehet hogy ő is tudott volna masszírozni, sőt, behunyt szemmel még élveztem volna is az érintését, de az átverés elvette a kedvemet.
Mondtam neki, hogy én azt a hölgyet keresem, aki a képen láttam.

Ő erre rámförmedt, hogy mit képzelek, most akkor csajozni jöttem vagy szakszerű masszázsra?
Hogy mit válaszoltam, azt nem árulom el, de tény hogy nem egész egy perccel később az autómban ültem és a telefonomban keresgéltem a bevált masszőzök elmentett számait - és nem hiába.
Ilyenkor annyira jó tud lenni, hogy vannak.

RoK